Igen, nincs ekezetem.   Nagylany talalta meg a blogot, kezdett olvasni es vihogni, es akkor jottem ra, hogy az meg jol elfelejtodott. Pedig a kamaszodas csak most kezdett igazan komoly szintre felfejlodni: mindennapos a hajtepes. Egyreszt az en hajam tepese altalam, masreszt az o hajuk tepese…

A szülő hajlamos azt hinni, hogy minden jó, amit a gyerek csinál, az ő érdeme, és minden rossz, amit tesz, a más hibája. Kényelmes álláspont, de nem fedi a valóságot, attól tartok. Sőt: biztos vagyok benne. Persze dagadok a büszkeségtől, amikor a gyerekeim összeszedik a szemetet…