Igen, nincs ekezetem.   Nagylany talalta meg a blogot, kezdett olvasni es vihogni, es akkor jottem ra, hogy az meg jol elfelejtodott. Pedig a kamaszodas csak most kezdett igazan komoly szintre felfejlodni: mindennapos a hajtepes. Egyreszt az en hajam tepese altalam, masreszt az o hajuk tepese…

Világéletemben sokat beszéltem a gyerekeimhez, gyakorlatilag egyfolytában, már akkor, amikor még kettő-az-egyben nyomtuk. Amikor elkezdtek járni, minden kereszteződésnél elmondtam, jobbra nézel, balra nézel, megvárod a zöldet, óvatosan, blabla. Minden étkezésnél elmondtam, jó…