Amikor igazán maradandó egy arc, hiába nincs nálad gép, hogy megörökítsd, megörökíti saját magát. Soha nem tudom kitörölni nagyfiam koboldmosolyát, amellyel feltette ezt a kérdést, az Élet Nagy Kérdéseinek megbeszélése közben.

Te mit mondtál volna? Válaszoltál volna rá?

Na persze, az őszinteség alap. Az is alap, hogy ha valamit kérdez a gyerek, akkor arra - korának megfelelő módon, ugyebár - válaszolunk. De ezek itten, kérem, kamaszok. Hol van már a kisgyermeki ártatlanság, a megelégedés az egyszerű válaszokkal, gyerekmag, satobbi?! Itten, kérem, az inkvizíció is rózsaszínben tűnik föl.

Eszembe jut az egyetlen alkalom, amikor a szüleimet szexen kaptam rajta. Baromi sokáig nem kapcsoltam, hogy mi történik, egyfelől nagyon diszkrétek voltak, másfelől én  - tizenhét voltam!! - a saját lelkembe, fejembe voltam elbújva. De utólag, amikor rájöttem, mit láttam, szégyelltem magam. Hogy miért?! Hát erről fogalmam sincs. Beszéltem már a genetikailag belénk ültetett taburól, ez biztosan annak a része.

És igen, velünk is előfordult, hogy ránktört a nagyfiunk. Még tavaly, vagy idén már? Mi lefagytunk, ő meg azt mondta, és hallottam a hangján is a vigyort: hoppá. Kiment, és becsukta a hanyagul behajtott ajtót. Az akció röhögésbe fulladt. (és persze megkaptuk tőle. Röhögve. Meg a lányoknak is elmondta. Kész. Mákunkra az indiszkréció csak családon belül működik)

A címben említett téma úgy jött fel, hogy időnként jönnek a kérdések. Ekkor pont a Fiú volt soron, a kérdés a hajnali merevedéssel, és a magömléssel volt kapcsolatos. Azt ugye tudta, még régebbről, mi az a magömlés, miért merevedik meg a pénisze, amikor már nagyon kell pisilnie, ésatöbbi, de most, láttam, kifejezetten a másik típusú, "rendes" mrevedés érdekli. Egyelőre, mivel még csak kiskamasz, fúj-alapon. Ilyenkor persze az összes gyerek körülöttem, a nagy beszélgetések helyszíne az ágyunk: jó nagy, mind elférünk. Apját figyelem néha, mikor egy-egy meredekebb kérdés jön, látom időnkint fülig pirul, a genetikai tabu, ugye, de hősiesen állja. Egy darabig. Említett szituban azt hiszem, pont a maszturbálós kérdésnél hagyta el a lelki erő őt, ő meg a szobát. Persze Anya a Hős. A frászt vagyok amúgy hős, dehogy, csak tettem magamnak egy ígéretet, és ha a fejemre állok közben,, akkor is tartom magam hozzá. Nem könnyű, hogy a fene elvigye.

Tehát túl voltunk a merevedés biológiai okain, jöttek a lelkiek. Most az komoly, hogy ő úgy fog ébredni reggelente, hogy olyan lesz az ágya? És tényleg RAGAD az ondó??? Egyáltalán, milyen fúúúúj név már ez, meg ragad, fúúúúj, mért??? És akkor jönnek a technikai részletek gyereknemzésről, biológiai fejlődés normális részeként szexis álmokról, kitérünk az óvszerre, ami nem csak gyerek ellen véd, ugye, hanem nemi betegségek ellen is, satöbbi, nem először rágjuk át a témát. Ha egyszer majd úgy éreznéd, hogy szükség van rá, vegyél, de szólhatsz nekem is, ha cikinek érzed, meg apának is. Fúúúúj, mostanában biztos nem. Oké, ha a fúj elmúlik, szólj. És akkor kanyar vissza: mi az a maszturbálás? A kifejezés nem itthonról jött, az biztos, ilyen messze még nem terveztem evezni Az Élet Nagy Kérdéseinek Tengerén.  Kicsit terelve megbeszéltük, hogy a kicsi gyerekek is felfedezik maguknak azokat a pontokat a testükön, amihez ha hozzányúlnak, jó érzés. Nem hívják ezt szó szerint maszturbálásnak, főleg, mert az elején gyakorlatilag ösztönös (aztán meg jól elnyomjuk? Mikor válik tabuvá ez az egész?!), de a kamaszkornak is fontos része felfedezni a testedet, a változásokat, tudni, mi hogyan működik. Igen, ahogyan a páros szex, a maszturbálás is az élet természetes része (kellene, hogy legyen, ugye). Igen, most még fúj, de amikor majd kezdesz szexuálisan érni, testben, agyban, ez megváltozik (remélem).

És akkor jött a kérdés.

Én meg éreztem, hogy nem fülig, de a sarkamig elpirulok. Nem, nem vihogtam hülyén, ahogy kedvem lett volna, nem. Mintegy öt másodpercnyi pedagógiai jellegű gondolkodás után válaszoltam.

Igent.